Érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat

Az erősáramú villamos fogyasztói berendezések a  10/2016. (IV.5.) NGM rendelet II. fejezet 19 §. (6) a)-b)-c) előírt érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálatokat az alábbiakban leírtak alapján végezzük:

  • áram-védőkapcsolón háromhavonta szerelői ellenőrzéssel;
  • kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évenként szerelői ellenőrzéssel;
  • egyéb villamos berendezéseken 3 évenként érintésvédelmi felülvizsgálattal.

A felülvizsgálat és dokumentálás folyamata

Az árajánlat adás előtt a feladat jellegétől függően helyszíni felmérést végzünk, amelyet követően egyedi, pontos árajánlatot készítünk.

Megrendelést követően a helyszíni méréseket és az érintésvédelmi minősítő irat elkészítését az MSZ HD 60364:2007 szabvány ajánlása alapján végezzük. A minősítő iratot  nyomtatott és elektronikus formában készítjük el, amely tartalmazza a részletes mérési jegyzőkönyvet.

A felülvizsgálatok eredményéről 2 pld. “Minősítő Iratot” készítünk.

Sürgős esetben – üzembe helyezés előtt – jegyzőkönyvet 48 óra alatt szállítunk (persze ehhez kell az Ön pozitív hozzáállása is)

Az érintésvédelem célja, hogy intézkedésekkel megelőzze a villamos berendezések aktív részével való érintkezést, valamint elhárítsa a villamos berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló de meghibásodás folytán feszültség (testzárlat) alá kerülő részének érintéséből származó veszélyeket.

Az áramütéses balesetek egy része úgy következik be, hogy az ember (közvetlenül, vagy szerszámon, segédeszközön keresztül) általában a kezével üzemszerűen feszültség alatt álló (szabványos elnevezéssel: ”aktív”) részt érint, ugyanakkor nem szigetelő talajon áll, vagy más testrészével földpotenciálon lévő fémrészhez ér. Ezt a nemzetközi szabványok „közvetlen érintés”-nek, s az ezek megakadályozására szolgáló intézkedéseket „közvetlen érintés elleni védelem” -nek  (újabban  „alapvédelem”-nek,  vagy  „áramütés elleni védelemnek normál üzemben”-nek nevezi, a régi magyar szakkifejezés érintés elleni védelem volt). Ennek megoldásai valóban az érintést kívánják megakadályozni az aktív részek szigetelésével, burkolatba zárásával vagy megfelelő (érinthető távolságon kívüli) elhelyezésével.

Az érintésvédelmi módok nem a testek érintését kívánják megakadályozni, hanem azt, hogy az  érinthető  testek  tartósan  (hosszabb  ideig)  veszélyes  érintési  feszültség  alá  kerüljenek. Ennek főbb megoldásai:

a.) Védelem a táplálás önműködő lekapcsolásával (ezeket az érintésvédelmi módokat korábban- nagyon jellemzően- védővezetős érintésvédelmi módoknak nevezték)

b.)  A  villamos  szerkezet  elszigetelésével  (kettős  vagy  megerősített  szigetelésű szerkezet alkalmazása)

c.) Biztonsági törpefeszültségű táplálással (ez általában 50 V-nál nem nagyobb váltakozó- vagy 120 V-nál nem nagyobb egyenfeszültséget jelent, de egyes különösen veszélyes alkalmazásoknál ennek felét, negyedét, sőt nyolcadát is előírhatják a rájuk vonatkozó előírások).

A – nemzetközi, európai és magyar – szabványok más érintésvédelmi módokat (a környezet elszigetelése, védőelválasztás, földeletlen helyi egyenpotenciálrahozás (más néven EPH, azaz Egyen Potenciálra Hozás), az állandósult érintési áram és kisütési energia korlátozása, feszültség-védőkapcsolás) is elismernek, ezeket azonban különlegességük és csak erősen korlátozott alkalmazási területük miatt nem említjük.